Mesebölcső Ringató mondókák és varázsmesék

Farsangolás csuda móka!

Farsangolás csuda móka!

 

Télűző Farsang

 

 

Mi legyen a jelmezem,

ami alá rejtezem?

legyek pettyes katica?

hóember, vagy kis cica?

 

Illene rám, fa jelmez?

erdőben, jól  elrejt ez!

Ember fia rám nem talál,

eltakar a zöld koronám.

 

Belebújnék báránybőrbe,

de a farkas, jaj, megenne!

inkább, Busó ruhát öltök,

hadd vigye a telet  ördög.

 

Farsangolás csuda móka,

táncra perdül, zeneszóra,

Bádog ember meg a nyuszi,

róka koma, alamuszi.

 

Csupa öröm, vigalom,

sok cifraság, sokadalom.

Együtt űzzük el a telet,

követheti majd kikelet.

Mary T. Csajághy

busojaras.jpg

Farsangolás csuda móka! Tovább
Itt a Tél!!!

Itt a Tél!!!

 

Itt a Tél !

 

Itt a Tél, itt a Tél,

süvít már a jeges szél.

Hóember áll, vitézen,

csupa fehér mentében.

 

Itt a Tél, itt a Tél,

nincs a fákon falevél.

Deres zuzmó takarja,

mi lehullott az avarba.

 

Itt a Tél, itt a Tél,

tücsökkoma sem zenél.

Bebújt meleg házába,

ajtaját is bezárta.

 

Itt a Tél, itt a Tél,

Mackó, barlangjába tér,

téli álmát alussza,

takarója jó bunda.

 

Itt a Tél, itt a Tél,

nyuszi vadásztól is fél.

Rejtőzködik bokor alján,

nem lesz belőle étek tán!

 

Itt a Tél, itt a Tél,

Cinege, meleget remél.

didereg a csupasz ágon,

jobb élete volt a nyáron.

 

Itt a Tél, itt a Tél,

nemsokára Tavasz kél,

elkergeti a Telet,

itt lesz újra kikelet.

 

Mary T. Csajághy

 

 

 

 

nyuszi_tel.jpg

Itt a Tél!!! Tovább
Boldog Karácsonyt!

Boldog Karácsonyt!

Karácsony

 

Pompázik a Karácsonyfa,

sok ajándék van alatta.

Megszólal a csengő,

mikor az est eljő.

Gyertek gyorsan gyerekek,

a fa alatt mi lehet?

Sok szorgos kis kezecske,

bontogatja ízibe.

 

Ni, csak itt egy beszélő edény,

megmondja, mi szájába befér.

Amott színes kocka, sorjában rakva,

épülhet belőle, tündéri palota.

Hosszúra sikerült a kívánság lista,

 gyermekkéz serényen, Jézuskának írta.

Csillogó szemecskék, önfeledt kacaj,

pompás az ajándék, mit csomag takar.

Mary T. Csajághy

 

 

karacsony1.jpg

Boldog Karácsonyt! Tovább
Karácsonyi mese!

Karácsonyi mese!

 

hopihe_es_a_fenyo.jpg

A kis Fenyőfa és Hópihécske

 

A tekergő erdő tisztásának szélén állt egy magányos kis fenyőfa, árván majdnem egyedül egész éven át, már jó pár esztendeje. Ugyan tavasztól őszig, szállást nyújthatott, annak az énekes madár családnak, amely minden évben oltalmazó lombja alatt rakta fészkét, így szerencsére, ilyenkor akadt elég feladat számára. Védeni, óvni a kicsiny fiókákat, az eső, vagy a zord szél támadásaitól. Aztán amikor ősszel melegebb otthon felé repültek, ismét egyedül találta magát. Csak reménykedni tudott, hogy egyszer majd teljesülhet nagy álma, ünnepi ruhát ölthet és ő lehet a magasztos Karácsonyfa.

Nem messze tőle állt az erdészék takaros kis faháza, éppen a nagyszobába pillanthatott be az ablakon, így szinte részese lehetett távolról a családi eseményeknek. Már egész kicsiny korától fogva figyelemmel kísérhette a Karácsonyi ünnepek körüli nyüzsgést, készülődést, mely egész izgalomba hozta növekvő tűleveleit. Csodálattal, kicsit irigykedve nézte minden évben a feldíszített Karácsonyfát, amint a kipirult arcú gyermekek körbe – körbe táncolják. Amikor már elég magas fenyővé cseperedett, várta, hátha őt választja a családfő, amikor Karácsonyfa keresésre indult az erdőbe. Nagyon elszomorodott, amikor nem rá esett a választás, sőt még sértve is érezte magát, amikor az erdész megjegyezte, „ennek a fenyőnek kajla az alsó ága, nem való ez Karácsonyfának”, azzal tovább haladt. Gondolta magában a kis fenyő, már belőlem soha nem lehet karácsonyfa?  Bánatában, szinte lekonyultak ágai.

Teltek múltak az évek, mára már sudár, nyalka fává nőtte ki magát a kis fenyő. Ismét közeledett a tél, az énekes madarak is útra keltek, így megint egyedül maradt. Az idő, csikorgó hidegre fordult, szaporán gyülekeztek a hófelhők az égen.

Az egyik kövér hófelhőben csücsült, Hópihécske, a csintalan kis hópehely. Egy pillanatig sem tudott nyugton maradni, szeretett volna már szállingózni a föld felé. Addig csiklandozta a hófelhő bajuszát, amíg az egy nagyot nem tüsszentett, így Hópihécske elindulhatott társaival a nagy kalandra. Ráfeküdt egy kevély szellő hátára és repült-repült hintázott a föld felé.

Amikor már eléggé közel ért a földhöz, kereste az alkalmas helyet, vajon hol telepedhet meg?  A választása, egy tisztás szélén álló kis fenyőre esett. Látta, hogy egyedül árválkodik és úgy vélte, biztosan jó lesz vele egy kicsit beszélgetni a világ dolgairól.

-          Hahó, te kis fenyőfa, megengeded, hogy a csúcsodra szálljak? – szólította meg a fenyőt.

-          Nem bánom, gyere nyugodtan, úgy is unatkozom. Olyan egyedül állok itt, mint az ujjam – válaszolta szomorúan a kis fenyő.

-          Ne bánkódj. Meglásd, felvidítalak!  – simogatta meg tűlevelét Hópihécske.

-          Hogyan tudnál te rajtam segíteni, hiszen olyan csepp vagy? – nyugtázta a kis fenyő.

-          Azért csak mond, mi bánt? – erősködött hópihe.

-          Na, jó nem bánom, ha annyira akarod, elmondom mi az én bánatom. Tudod, közeleg a Karácsony és nemsokára jön az erdész, hogy karácsonyfát keressen a családnak. Amelyet aztán szépen feldíszítenek, és ott állhat a nagyszoba fő helyén csodálatosan pompázva. Eddig egy évben sem választottak engem, mert én csúnya vagyok, sőt még kajla is az alsó ágam. Érzem, az idén is ez lesz a helyzet, nem kellek én senkinek sem. – sóhajtott egy nagyot a kis fenyő.

-          Ez butaság, hiszen olyan fess, magas karcsú vagy, nekem is rajtad akadt meg a szemem, egyáltalán nem vagy csúnya – vigasztalta hópihe.

Amint így cseverésztek, egyszer csak megjelent a tisztás szélén az erdész a kisfiával közelítve az erdő felé. Hideg volt, csak úgy csikorgott a hó a talpuk alatt, viszont a nap szikrázóan sütött, éppen megfelelő volt az idő egy szép karácsonyfa kiválasztására.

-          Biztosan a legszebb fenyőért jönnek – suttogta a kis fenyő újdonsült barátjának. Aztán délcegen kihúzta magát, hátha mégis csak észreveszik őt.

Törte kicsi fejét Hópihécske, hogyan segítsen barátjának. Aztán bevillant az ötlet. Szembefordult a napocskával, összeszedte minden erejét, az összes kristályát a nap felé fordította, amelyeken a napsugarak tündökölni kezdtek. Úgy csillogott, mint a legfényesebb csillag, ezüstbe fonva a kis fenyőt. Amint közelebb ért az erdész a kisfiával, már csak úgy ragyogott szikrázott az egész fenyőfa.

-          Édesapám, nézd milyen csodálatos ez a fenyőfa, én őt választom Karácsonyra!  – állította meg édesapját a gyermek.

-          Tényleg, nézze meg az ember! Milyen derék fenyőfa lett abból a kis kajla ágú fából, eddig észre sem vettem!  – tolta hátra sapkáját az erdész. Nem is kell tovább keresnünk ez lesz az idei ünnepi fánk.

-          Na, látod, hogy nem vagy csúnya? –súgta, huncutul a fenyő fülébe Hópihécske.

A kis fenyő, nagyon boldog lett, hiszen teljesült legnagyobb álma, ő lehet az erdész család Karácsonyfája a szeretet ünnepén. De mi lesz Hópihécskével? – villant át fejében egy kósza gondolat, hiszen ha őt beviszik a meleg szobába, elveszíti kis barátját!

-          Hópihécske, el kell válnunk, nem jöhetsz velem a házba, mert az nem tesz jót az egészségednek! – fejezte ki aggodalmát.

-          Sose félts engem kis fenyő, tudok én magamra vigyázni! – azzal belekapaszkodott egy kóbor szellő szoknyájába, és huss, elrepült. A kis fenyő kicsit szomorúan pillantott utána, úgy vélte biztosan többé már nem is fogja látni újdonsült barátját.

Elérkezett a Karácsony este, a mi kis fenyőnk teljes díszruhában pompázott a nagyszoba fő helyén. Csak úgy csillogott villogott rajta a sok dísz, szaloncukor, égő fűzér, melyet büszkén viselt. Amikor a gyermekek, csillogó szemmel csodálták őt, nagyon boldog volt, hiszen valóban részese lehetett ünnepüknek, már nem csak az ablakon keresztül kellett kukucskálnia. Még nagyobb lett az öröme, amint a tisztás felé pillantott és meglátta kis barátját, Hópihécskét, amit jégvirág ruhájában öltözve mosolyog rá, az ablaküvegről. Gondolta magában, milyen huncut ez a kis hópihe, csak kitalálta, hogyan töltsék együtt az ünnepet. Aztán boldogan összekacsintott a két barát. Tudjátok gyerekek, amikor jégvirágot láttok az ablaküvegen, az bizony nem más, mint Hópihécske, aki fenyő barátját látogatja meg Karácsony Szent este, hogy együtt tölthessék a szeretet ünnepét.

Mary T. Csajághy

Karácsonyi mese! Tovább
Mit gondoltok lehetne, gyermekdal belőle?

Mit gondoltok lehetne, gyermekdal belőle?

 

Hópihe

 

Hópihe, hópihe,

télnek üde gyermeke.

Szél öle ringat,

felrepít, majd elkap.

 

Tündér táncod, égbe repít,

Angyal libbent földre megint.

 

Hópihe, hópihe,

Télapónak hírnöke.

Fond ezüstbe a fenyőt,

közelgő ünnep előtt.

 

Táncolj, hegyen, völgyön át,

lengjen fátyol - ezüst ruhád.

 

Hópihe, hópihe,

hogyha, mondom, jer, ide.

Fesd fehérre a mezőt,

hegyet, völgyet, dombtetőt.

 

Palástod, puha hótakaró,

Siklani rajta, hej, csuda jó.

 hofakcsillag.gif

Mit gondoltok lehetne, gyermekdal belőle? Tovább
A leghálásabb közönség!

A leghálásabb közönség!

 A mai nap örökre emlékezetes marad számomra. Mezőszilasra hívtak mesekönyv bemutatóra és mese délelőttre, a helyi óvodásokkal és a kis iskolásokkal a községi könyvtárba. A gyermekek, egy saját versikémet adták elő, legnagyobb meglepetésemre, amelyet az óvónénik tanítottak be velük. Egy csilingelő hangú kislány pedig, a Mesebölcső c. mesekönyvemben szerepelő Az óriás királylány bánata c. mesémből olvasott fel részletet. Annyira meglepett a kedves fogadtatás, hogy szinte elérzékenyültem és össze kellett szednem magam, hogy mesélni tudjak nekik pityergés nélkül. A sok-sok érdeklődő csillogó szemecske szinte elvarázsolt, mintha én is egy mesében találtam volna magam. Ez a délelőtt megerősített a hitemben, hogy folytatnom kell a mese írást, hiszen megtaláltam a leghálásabb közönségemet, akiknek érdemes írni, a meséket útravalóul adni.Eddig, csak az unokám szemében láttam ezt a csillogást, most egy egész csapat ajándékozott meg vele.

gyerek sereg.jpgizgalmas a mese.jpg

A leghálásabb közönség! Tovább
Ki ne szeretné, ha lenne egy beszélő kutyusa?

Ki ne szeretné, ha lenne egy beszélő kutyusa?

Ajándékozz mesekönyvet Karácsonyra!

Mesebölcső

Mesekönyv 0-8 éves korig!

Szerző: Mary T. Csajághy

Kiadó: Garbo Könyvkiadó Kft.

Kiadás éve: 2014.

Oldal:126 színes

Kötés:Fűzött

ISBN 978-615-5007-62-0

Ára: 3200ft.

Rendelhető a szerzőtől: http://www.sima-mesei.redsign.hu/

Ki ne szeretné, ha lenne egy beszélő kutyusa, akivel mindenféle izgalmas kalandokat élhet át?! Ki ne szeretné megfejteni a tündérek és a változó évszakok varázslatos világát?

Mary T. Csajághy nem kevesebbre vállalkozott, minthogy a már előbb említett csodavilágot - melyben a varázslat s a valóság harmonikusan megfér egymás mellett – legújabb könyvén keresztül bemutassa olvasóinak is. Ő bizony jól tudja, mi kell kis olvasóinak, s mindezzel meg is ajándékozza őket verseiben és meséiben. Aki eddig nem ismerte Mary T. Csajághy gyerekeknek szánt műveit, ne habozzon fellapozni ezt a kötetet. Garantálom, hogy nem fog csalódni! Azt is megígérhetem, hogy még egy rossz nap után is mosolyt csal mindenki arcára a Mary által megteremtett világ.

Engedjük hát el magunkat, dőljünk hanyatt, és hagyjuk, hogy elringasson bennünket a Mesebölcső!

 

 

 

Mesebölcső  első borító jó.jpg

Ki ne szeretné, ha lenne egy beszélő kutyusa? Tovább
Mivel etessük télen a madarakat?

Mivel etessük télen a madarakat?

madáretető.jpg

Mivel etessünk?

A téli etetőn alkalmazható madáreleségek három nagy csoportba sorolhatók: növényi magvak és ezek keverékei, állati zsiradék és alma, melyeket együtt érdemes alkalmazni:

Olajos magvak

A legfontosabb téli madáreleség a nem sózott, nem pirított, magas olajtartalmú fekete (ipari) napraforgó. A szotyihoz érdemes apró szemű magvakat: kölest, muhart stb. keverni, a legegyszerűbb, ha az állatkereskedésekben, barkácsáruház-láncokban kapható pinty és hullámos papagáj magkeveréket vásárolunk. Ne keseredjünk el, ne reklamáljunk, inkább örüljünk, ha a vásárolt napraforgó törött, „szemetes”! Sok madár csőre ugyanis nem elég erős az egész napraforgó szemek feltörésére (pl. vörösbegy, ökörszem), e fajok csak a törött szemekből kihulló magtörmeléket, a napraforgóba keveredő gyom és egyéb apró magvakat tudják hasznosítani.

Kenyeret tilos a madaraknak adni!!!

Fontos egész Télen át folyamatosan etessük őket, ne feledjétek!!!

 

Tanítsuk meg gyermekeinket a természet szeretetére az esti mesélés alkalmával, vagy a közös séták során! Hiszen a jövőnk biztonsága attól függ,hogyan óvjuk, védjük, a madarakat, fákat, a természetet, bolygónkat! 

Indítsuk el gyermekeinket a helyes úton a mese erejével, tanításával, hiszen a legjobb útravaló, amit adhatunk nekik, az együtt mesélés élménye!!

Cinege

 

Repülj ide kis Cinege,

itt van télvíznek ideje.

Alszik már a rét és határ,

eledel ott, terád nem vár.

 

Nálam, találsz eleséget,

napraforgót, ínyencséget.

Kenyeret, nem adhatok,

begyed bánná, azt nagyon.

 

Fészket rakhatsz, fenyőfámon,

szénát, találsz a padláson.

Eleséged épp elég lesz,

megvéd téged, puha fészked.

 

Ha majd jő az ifjú Tavasz,

Télnek írmagja sem marad,

Dalolhatsz, virágos réten,

a következő esztendőben.

Mary T. Csajághy

 

Inspirációt, talán itt adhatok, kukkantsatok be!

http://www.sima-mesei.redsign.hu/

Mivel etessük télen a madarakat? Tovább
süti beállítások módosítása