A mai nap örökre emlékezetes marad számomra. Mezőszilasra hívtak mesekönyv bemutatóra és mese délelőttre, a helyi óvodásokkal és a kis iskolásokkal a községi könyvtárba. A gyermekek, egy saját versikémet adták elő, legnagyobb meglepetésemre, amelyet az óvónénik tanítottak be velük. Egy csilingelő hangú kislány pedig, a Mesebölcső c. mesekönyvemben szerepelő Az óriás királylány bánata c. mesémből olvasott fel részletet. Annyira meglepett a kedves fogadtatás, hogy szinte elérzékenyültem és össze kellett szednem magam, hogy mesélni tudjak nekik pityergés nélkül. A sok-sok érdeklődő csillogó szemecske szinte elvarázsolt, mintha én is egy mesében találtam volna magam. Ez a délelőtt megerősített a hitemben, hogy folytatnom kell a mese írást, hiszen megtaláltam a leghálásabb közönségemet, akiknek érdemes írni, a meséket útravalóul adni.Eddig, csak az unokám szemében láttam ezt a csillogást, most egy egész csapat ajándékozott meg vele.

Mivel etessünk?

A téli etetőn alkalmazható madáreleségek három nagy csoportba sorolhatók: növényi magvak és ezek keverékei, állati zsiradék és alma, melyeket együtt érdemes alkalmazni:

Olajos magvak

A legfontosabb téli madáreleség a nem sózott, nem pirított, magas olajtartalmú fekete (ipari) napraforgó. A szotyihoz érdemes apró szemű magvakat: kölest, muhart stb. keverni, a legegyszerűbb, ha az állatkereskedésekben, barkácsáruház-láncokban kapható pinty és hullámos papagáj magkeveréket vásárolunk. Ne keseredjünk el, ne reklamáljunk, inkább örüljünk, ha a vásárolt napraforgó törött, „szemetes”! Sok madár csőre ugyanis nem elég erős az egész napraforgó szemek feltörésére (pl. vörösbegy, ökörszem), e fajok csak a törött szemekből kihulló magtörmeléket, a napraforgóba keveredő gyom és egyéb apró magvakat tudják hasznosítani.

Kenyeret tilos a madaraknak adni!!!

Fontos egész Télen át folyamatosan etessük őket, ne feledjétek!!!

Tanítsuk meg gyermekeinket a természet szeretetére az esti mesélés alkalmával, vagy a közös séták során! Hiszen a jövőnk biztonsága attól függ,hogyan óvjuk, védjük, a madarakat, fákat, a természetet, bolygónkat! 

Indítsuk el gyermekeinket a helyes úton a mese erejével, tanításával, hiszen a legjobb útravaló, amit adhatunk nekik, az együtt mesélés élménye!!

Cinege

Repülj ide kis Cinege,

itt van télvíznek ideje.

Alszik már a rét és határ,

eledel ott, terád nem vár.

Nálam, találsz eleséget,

napraforgót, ínyencséget.

Kenyeret, nem adhatok,

begyed bánná, azt nagyon.

Fészket rakhatsz, fenyőfámon,

szénát, találsz a padláson.

Eleséged épp elég lesz,

megvéd téged, puha fészked.

Ha majd jő az ifjú Tavasz,

Télnek írmagja sem marad,

Dalolhatsz, virágos réten,

a következő esztendőben.

Mary T. Csajághy

Inspirációt, talán itt adhatok, kukkantsatok be!

http://www.sima-mesei.redsign.hu/

 Egy kedves ismerősöm, egy beszélgetésünk alkalmával, kérdezte tőlem, miért nem kezdtem, már előbb írni?

Azt válaszoltam, be kellett járnom az eddigi utam ahhoz, hogy érlelődjön bennem a sok-sok történet és úgy látszik, most jött el az idő a megírásukra, tovább adásukra, így nagymama koromban.

Mary T. Csajághy írói név alatt jelent meg Mesebölcső c. mesekönyvem, melyben sok-sok mondóka, versike, mese, baba gondolat található. Miért is lett a könyv címe Mesebölcső? Szerettem volna egy olyan könyvet írni, amelyben már egészen kicsiknek, nagyobb gyermeknek és a szülőknek is szóló mesék, mondókák találhatóak.  Ahogyan nő a gyermek, úgy változnak a mesék, érdekes állatokról, természetről, barátságról, kalandokról. Rég óta foglalkoztatott, mit gondolhatnak a pici babák, amikor még beszéddel nem tudják kifejezni magukat, gesztusaikkal mit is közvetítenek a szülőnek?  A baba gondolatok c. fejezet erről szól, a baba mondja el gondolatait, a felnőttek nyelvén.  Emlékszem annak idején az én nagymamám is rengeteg érdekes történetet mesélt nekem, amelyekből töltekezhettem eddigi életem során. Fontosnak tartottam én is, három gyermekemmel a közös mesélés élményének megtapasztalását. Vallom, hogy a mese a legjobb útravaló, amit gyermekünknek adhatunk. Azután, amikor az első unokám megszületett bizony annak már tizenkilenc esztendeje, nap-mint nap én voltam az esti mesélő, kitalált kalandos történetek követték egymást. Lassan két esztendeje lesz, amikor egy édes csöppséggel gyarapodott a családunk, aki előcsalogatta belőlem a dallamos mondókákat, versikéket. Más teendőm nem maradt ezután már csak papírra kellett vetnem, ami bennem szunnyadt. Azóta jönnek sorban a mesék, mondókák, amelyeket megosztok a gyerekekkel és szülőkkel. Mindenkit arra bíztatok, ha van egy álma, mindegy hány éves, tegyen érte és biztosan meg fog valósulni. Az akadályok azért vannak, hogy tapasztaljunk, fejlődjünk, de soha ne forduljunk vissza!!!! Soha nem késő.....de el kell kezdeni......nem kifogást keresni!!!

A sors úgy akarta, hogy találkozzak egy csodálatos tehetséges lánnyal, Antal Zsanettel, aki miután elolvasta Mesebölcső c mesekönyvem kéziratát, olyan karaktereket képzelt el illusztrációként, amelyeket én megálmodtam. Olyan mesekönyvet szerettem volna írni, amelyben már a kicsi gyermeknek és nagyobbacskának is található egyaránt mondóka, mese.Szinte ahogyan nő a gyermek, úgy alakulnak számára a mesék. Rég óta foglalkoztatott, mit gondolhatnak az egészen pici gyermekek, akik még nem tudnak beszélni, hogyan közvetíthetik akaratukat? A mesekönyv Baba gondolatok fejezetében, találhatóak azok a mesék, amelyeket maga a baba mesél el, sajátos nyelvén!  Aztán megtaláltam a kiadómat is! Egy pályázat kapcsán találkoztam össze a Garbo kiadóval, vállalták mesekönyvem kiadását, így nyár végén elkezdődhetett a munka.

Boldogság, hogy Pénteken, átvehettem a kiadótól, a nyomda illatú csodálatos mesekönyvemet, mely nagy büszkeséggel tölt el. Egy álmom vált valóra! A meséim, mondókáim gyermekekről, természetről, kedves állatokról, barátságról, tündérekről, sárkányölő királyfiakról szólnak.

Már rendelhető a mesebolcso@gmail.com e-mail címen, a Ringató mondókák és Varázsmesék facebook oldalon.

Jó mesélést a családnak!

Kötéltánc /Rendkívüli tornaóra/

Rendkívüli tornaóra,

különleges feladat.

Ugrókötél, zeneszóra,

túlzott sikert nem arat.

Pörög-forog a kötél,

két kislány kezében.

Következő te lennél,

feléd lendül éppen.

Ugornék én szívesen,

jobbal, ballal kezdjem?

Cifráznám is mívesen,

ha úgy tartja kedvem.

Lépek jobbra, majd balra,

nem jön ki a lépés.

Csárdást lejtek, ihajla,

pedig nincs felkérés.

Figyelem a kötelet,

egy, kettő, három.

Elkapom az ütemet,

pörgök aztán százon.

Kötéltáncom véget ér,

megszólalt a csengő,

Ugrókötél, pihenni tér,

több babér ma nem nő.

Egyetértek azokkal a kutatásokkal, amelyek bizonyították, hogy már az anya méhében is hallanak  a magzatok, megismerik az anya vagy apa hangját és reagálnak a kommunikációra. Ne késlekedj nem lehet elég korán kezdeni a gyermekeddel való foglalkozást, mesélj neki, meglátod megéri.

Hogy miért is kezdtem el blogot írni? Történt egy családi összejövetel alkalmával, hogy több kisgyermek a vacsora után unatkozva ténfergett a szülők ölében. Volt a táskámban egy általam írt mondókás könyv, gondoltam egy kicsit lefoglalom a csöppségeket, közös mondókázással, verseléssel. Elővettem a könyvet, elkezdtem lapozgatni, hozzá kell tennem, a szülők előzőleg nem kértek a könyvből, mondván az ő gyereküket nem köti le a mesekönyv, csak a TV.-ben nézik a meséket.Észrevettem, hogy szépen egyesével körém ülnek a gyerekek én meg mondogattam a mondókákat szépen sorban. A vége az lett, hogy már minden kicsi körülöttem, kettő az ölemben üldögélt és velem ismételgette a dallamos mókás mondókáimat. Hát az élet megcáfolta a szülőket, mert nekik volt kényelmesebb, amiért nem kellett este mesélniük, inkább a TV-re hagyták, pedig ezzel nagyot vétettek a gyermekeiknek, hiszen megfosztották az együtt mesélés élményétől. Szeretném hangsúlyozni a mese és mesélés fontosságát! Már egészen kicsi korban el kell kezdenünk mesélni, mondókázni gyermekünkkel, mert később ennek nagy jelentősége lesz az életében. Tapasztalataim is ezt a tényt támasztják alá. Nem elég, ha a TV, vagy játék elé ültetjük őket, szükségük van a jelenlétünkre, a nyugtató szavainkra, a szeretetünkre. Amikor az én három gyermekem kicsi volt, nem telhetett el nap mese nélkül.Emlékszem annak idején nekem is sokat mesélt az édesanyám és a nagymamám. Bizton állítom, hogy még mindig ezekből az élményekből töltekezem számtalan alkalommal, az életem során. Amikor aztán az első unokám megszületett, neki meséltem, főleg kitalált történeteket, nap-mint nap. Ennek már bizony van vagy tizennyolc esztendeje. Pár éve kezdtem a meséket papírra vetni, más gyermekek is lelhessék örömüket a történetekben. Aztán húsz hónapja megszületett a második unokám, aki előcsalta belőlem a dallamos mondókákat, versikéket, varázsmeséket. Egészen kicsi korától fogva hallgatja a mondókákat, igaz eleinte inkább a dallamosságára figyelt fel, aztán később már megismerte az állatokat, gyerekeket, természetet.Ma már együtt mondogatjuk az egyszerűbbeket. Törekszem arra, hogy könnyen tanulható nyelvezettel készüljenek a mondókák. Úgy vélem a meséknek pedig úgy kell szórakoztatniuk a gyermekeket, hogy közben a mese hősökkel azonosulva, megtanulják a jó és rossz közötti különbséget felismerni. Szerintetek milyen a jó mese? Kíváncsi vagyok a véleményetekre.