A mai nap örökre emlékezetes marad számomra. Mezőszilasra hívtak mesekönyv bemutatóra és mese délelőttre, a helyi óvodásokkal és a kis iskolásokkal a községi könyvtárba. A gyermekek, egy saját versikémet adták elő, legnagyobb meglepetésemre, amelyet az óvónénik tanítottak be velük. Egy csilingelő hangú kislány pedig, a Mesebölcső c. mesekönyvemben szerepelő Az óriás királylány bánata c. mesémből olvasott fel részletet. Annyira meglepett a kedves fogadtatás, hogy szinte elérzékenyültem és össze kellett szednem magam, hogy mesélni tudjak nekik pityergés nélkül. A sok-sok érdeklődő csillogó szemecske szinte elvarázsolt, mintha én is egy mesében találtam volna magam. Ez a délelőtt megerősített a hitemben, hogy folytatnom kell a mese írást, hiszen megtaláltam a leghálásabb közönségemet, akiknek érdemes írni, a meséket útravalóul adni.Eddig, csak az unokám szemében láttam ezt a csillogást, most egy egész csapat ajándékozott meg vele.
