Őszi falevél
Táncot lejt kóbor falevél,
felkapja őt, az őszi szél.
Elhagyva árván, eperfa ágát,
felveszi bíborszínű palástját.
Tavasszal, ifjú volt, álmodó,
virágot takart a kis bohó.
Gyümölcsnek tartva szélfogót,
tette, mi éppen dolga volt.
Pörögve, búsan földre tart,
vajon mi vár rá, ott alant?
Gondolat reppen, számtalan,
földet ér lassan, hangtalan.
Egérke éppen elébe ér,
hozzám jöttél, falevél?
Vártalak téged, oly nagyon,
bélelni, téli pamlagom.
Szívesen veled tartok én,
kuncog vidáman falevél.
Nem lesz árván egyedül,
egérke házába, bekerül.
