Ma nem tudtam elmenni az alábbi képen rám vigyorgó tök "legény" mellett, úgy, hogy ne vessem papírra az alábbi sorokat! Így születnek a versikék!

Tök legény

Tök termése vagyok én,

pocakos hetyke tök legény.

Fogazatom elég ritka,

ez lehet a „sármom” titka.

Ábrázatom újra szabta,

Pityu, Erzsi, Béla, Jutka.

Öblös számban, gyertya ég,

világítok, Halloween  éjjelén.

Gesztenye

Én vagyok a gesztenye,

gesztenyefa  gyermeke.

Tavasszal még virág voltam,

Fa tetején illatoztam.

Zöld bölcsőben nevelkedtem,

Nap sugara érlelt engem.

Burkom tüskés takaró,

Mégsem vagyok sündisznó.

Őszre szűk lesz házacskám,

Falevéllel hullok tán.

Földre érve, koccanok,

Házamból ki is bújok.

Mosolygok rád, vegyél fel,

Kosárkádban vigyél el.

Egyetértek azokkal a kutatásokkal, amelyek bizonyították, hogy már az anya méhében is hallanak  a magzatok, megismerik az anya vagy apa hangját és reagálnak a kommunikációra. Ne késlekedj nem lehet elég korán kezdeni a gyermekeddel való foglalkozást, mesélj neki, meglátod megéri.

Elindítottam mese-blogomat, folyamatos információt találtok a meséimről, mondókáimról amit örömmel osztok meg veletek.

Hogy miért is kezdtem el blogot írni? Történt egy családi összejövetel alkalmával, hogy több kisgyermek a vacsora után unatkozva ténfergett a szülők ölében. Volt a táskámban egy általam írt mondókás könyv, gondoltam egy kicsit lefoglalom a csöppségeket, közös mondókázással, verseléssel. Elővettem a könyvet, elkezdtem lapozgatni, hozzá kell tennem, a szülők előzőleg nem kértek a könyvből, mondván az ő gyereküket nem köti le a mesekönyv, csak a TV.-ben nézik a meséket.Észrevettem, hogy szépen egyesével körém ülnek a gyerekek én meg mondogattam a mondókákat szépen sorban. A vége az lett, hogy már minden kicsi körülöttem, kettő az ölemben üldögélt és velem ismételgette a dallamos mókás mondókáimat. Hát az élet megcáfolta a szülőket, mert nekik volt kényelmesebb, amiért nem kellett este mesélniük, inkább a TV-re hagyták, pedig ezzel nagyot vétettek a gyermekeiknek, hiszen megfosztották az együtt mesélés élményétől. Szeretném hangsúlyozni a mese és mesélés fontosságát! Már egészen kicsi korban el kell kezdenünk mesélni, mondókázni gyermekünkkel, mert később ennek nagy jelentősége lesz az életében. Tapasztalataim is ezt a tényt támasztják alá. Nem elég, ha a TV, vagy játék elé ültetjük őket, szükségük van a jelenlétünkre, a nyugtató szavainkra, a szeretetünkre. Amikor az én három gyermekem kicsi volt, nem telhetett el nap mese nélkül.Emlékszem annak idején nekem is sokat mesélt az édesanyám és a nagymamám. Bizton állítom, hogy még mindig ezekből az élményekből töltekezem számtalan alkalommal, az életem során. Amikor aztán az első unokám megszületett, neki meséltem, főleg kitalált történeteket, nap-mint nap. Ennek már bizony van vagy tizennyolc esztendeje. Pár éve kezdtem a meséket papírra vetni, más gyermekek is lelhessék örömüket a történetekben. Aztán húsz hónapja megszületett a második unokám, aki előcsalta belőlem a dallamos mondókákat, versikéket, varázsmeséket. Egészen kicsi korától fogva hallgatja a mondókákat, igaz eleinte inkább a dallamosságára figyelt fel, aztán később már megismerte az állatokat, gyerekeket, természetet.Ma már együtt mondogatjuk az egyszerűbbeket. Törekszem arra, hogy könnyen tanulható nyelvezettel készüljenek a mondókák. Úgy vélem a meséknek pedig úgy kell szórakoztatniuk a gyermekeket, hogy közben a mese hősökkel azonosulva, megtanulják a jó és rossz közötti különbséget felismerni. Szerintetek milyen a jó mese? Kíváncsi vagyok a véleményetekre.