Egyetértek azokkal a kutatásokkal, amelyek bizonyították, hogy már az anya méhében is hallanak  a magzatok, megismerik az anya vagy apa hangját és reagálnak a kommunikációra. Ne késlekedj nem lehet elég korán kezdeni a gyermekeddel való foglalkozást, mesélj neki, meglátod megéri.

 Hóember

Decembernek havában,

gyermek kezek formálnak.

Görgetnek a puha havon,

így lesz, gömbölyded alakom.

Szemet kapok, hogy lássam,

Sok gyerkőc a játszótársam.

Répa orrom piros nagyon,

fázik is a kemény fagyon.

Hó tündérke palástot ad,

büszkén állok, Fenyő alatt.

Kabátomon gomb van, három,

a Karácsonyt már alig várom.

Elindítottam mese-blogomat, folyamatos információt találtok a meséimről, mondókáimról amit örömmel osztok meg veletek.

Hogy miért is kezdtem el blogot írni? Történt egy családi összejövetel alkalmával, hogy több kisgyermek a vacsora után unatkozva ténfergett a szülők ölében. Volt a táskámban egy általam írt mondókás könyv, gondoltam egy kicsit lefoglalom a csöppségeket, közös mondókázással, verseléssel. Elővettem a könyvet, elkezdtem lapozgatni, hozzá kell tennem, a szülők előzőleg nem kértek a könyvből, mondván az ő gyereküket nem köti le a mesekönyv, csak a TV.-ben nézik a meséket.Észrevettem, hogy szépen egyesével körém ülnek a gyerekek én meg mondogattam a mondókákat szépen sorban. A vége az lett, hogy már minden kicsi körülöttem, kettő az ölemben üldögélt és velem ismételgette a dallamos mókás mondókáimat. Hát az élet megcáfolta a szülőket, mert nekik volt kényelmesebb, amiért nem kellett este mesélniük, inkább a TV-re hagyták, pedig ezzel nagyot vétettek a gyermekeiknek, hiszen megfosztották az együtt mesélés élményétől. Szeretném hangsúlyozni a mese és mesélés fontosságát! Már egészen kicsi korban el kell kezdenünk mesélni, mondókázni gyermekünkkel, mert később ennek nagy jelentősége lesz az életében. Tapasztalataim is ezt a tényt támasztják alá. Nem elég, ha a TV, vagy játék elé ültetjük őket, szükségük van a jelenlétünkre, a nyugtató szavainkra, a szeretetünkre. Amikor az én három gyermekem kicsi volt, nem telhetett el nap mese nélkül.Emlékszem annak idején nekem is sokat mesélt az édesanyám és a nagymamám. Bizton állítom, hogy még mindig ezekből az élményekből töltekezem számtalan alkalommal, az életem során. Amikor aztán az első unokám megszületett, neki meséltem, főleg kitalált történeteket, nap-mint nap. Ennek már bizony van vagy tizennyolc esztendeje. Pár éve kezdtem a meséket papírra vetni, más gyermekek is lelhessék örömüket a történetekben. Aztán húsz hónapja megszületett a második unokám, aki előcsalta belőlem a dallamos mondókákat, versikéket, varázsmeséket. Egészen kicsi korától fogva hallgatja a mondókákat, igaz eleinte inkább a dallamosságára figyelt fel, aztán később már megismerte az állatokat, gyerekeket, természetet.Ma már együtt mondogatjuk az egyszerűbbeket. Törekszem arra, hogy könnyen tanulható nyelvezettel készüljenek a mondókák. Úgy vélem a meséknek pedig úgy kell szórakoztatniuk a gyermekeket, hogy közben a mese hősökkel azonosulva, megtanulják a jó és rossz közötti különbséget felismerni. Szerintetek milyen a jó mese? Kíváncsi vagyok a véleményetekre.